Hogyan tudjuk felülírni az ártalmas gyermekkori élményeket?

Mindannyian hozunk valamit a gyermekkorunkból: tárgyakat, emlékeket, szokásokat – és sajnos, néha hiányokat, sőt traumákat is. Vannak rossz tapasztalatok, amelyek tartósan velünk maradnak, de ifjúkorunk élményei nem kell, hogy lelkünkbe véssék egyszer s mindenkorra, hogyan viszonyuljunk a világhoz. Az önbizalom növelhető, a mások iránti bizalom fejleszthető, és a problémamegoldási módszereken is mindig lehet javítani. Cikkünk annak jár utána, miképp segíthetjük már gyermekkorban az ártalomcsökkentést, hogyan nézhetünk felnőttként szembe a fiatalkori káros hatásokkal és élhetünk harmonikusabb, teljesebb életet.

Mi számít ártalmas gyermekkori élménynek?

Már a kilencvenes években elfogadottá vált az a megközelítés, ami tíz, olyan gyermekkori tapasztalatot sorol fel, amelyek hosszú távon hathatnak az életutunkra, fizikai és a lelki egészségünkre. Ilyenek lehetnek például a fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás, elhanyagolás; a szülők válása vagy különélése; a családon belüli erőszak, a szülők szerhasználata, mentális betegsége vagy bebörtönzése. Ezek az élethelyzetek hazánkban is számos családot érintenek, és halmozódásuk különösen megterhelő a gyermekek számára. Ezeknek a tapasztalásoknak a megléte különösen jellemző az állami gondoskodásba vett fiatalokra, hiszen többségüket pont ezen traumák megélése miatt emelnek ki vérszerinti családjukból.

Milyen kockázatokat hordoz a halmozódó ártalom?

Ha valakit a fentiek közül gyermekkorában több ilyen káros is hatás ért, akkor felnőttként nagyobb eséllyel jelenhetnek meg nála bizonyos életvezetési nehézségek. Gyakoribb lehet a balesetekre való hajlam, a szorongás, a depresszió, az öngyilkossági kockázat és a poszttraumás stressz zavar. Nőhet a krónikus betegségek – köztük a rák és a cukorbetegség – kockázata is. Megjelenhet a szerfüggőség, jellemző lehet az alacsonyabb iskolázottság, a munkanélküliség és a megélhetési nehézségek, sőt a várható élettartam is rövidülhet. Fontos azonban kimondani: ezek kockázatok, de nem kőbe vésett elrendelések. A különbséget gyakran az dönti el, hogy a káros tapasztalások mellett, vagy után, milyen pozitív élmények tudnak egy fiatal életébe beépülni.

Az ártalmas élmények felülírhatóak – a pozitív tapasztalások erejével, már gyermekkorban is!

Kutatások bizonyítják, hogy az ártalmak hatásait a pozitív gyermekkori élmények képesek ellensúlyozni. Itt két terület játszik fontos szerepet. A külső erőforrások, amelyek megtartanak, védelmet adnak. Egy bizalmon alapuló, odafigyelő, óvó kapcsolat legalább az egyik szülővel, gondviselővel, vagy akár egy nevelőszülővel, pedagógussal vagy bármilyen, más, fontos felnőttel különösen építő hatású lehet. Sokszor már az is rengeteget jelent, ha van legalább egy igaz barát, ha egy gyerek – akár a családon kívülről is – de kap őszinte dicséretet, ha van hely, ahol biztonságban érzi magát. Ezek az apró, ismétlődő tapasztalatok azt üzenik: ő is fontos valakinek, és van, kire számítania. A belső erőforrások, amelyek megerősítenek, legalább ennyire meghatározóak. Elengedhetetlen, hogy egy gyermek önképe erősödjön; legyen kedvenc elfoglaltsága vagy hobbija, amelyben el tud mélyülni; legyen része rendszeres testmozgásban, és kapaszkodhasson valamilyen hitbe vagy meggyőződésbe. Segít az is, ha az iskolában jól érzi magát, ha a mindennapokban a kikapcsolódás, a játék is helyet kap. Ezek nem „extra” dolgok: mindegyik olyan élményt nyújthat, amely semlegesítheti a korábban vagy a jelenlegi családban átélt hiányokat. Ezek az erőforrások ráadásul, leginkább a hétköznapi élményekből épülnek. A biztonság abból fakad, hogy van kiszámítható napirend, megbeszélt szabályok és nyugodt, következetes jelenlét. A dicséret lehet egy rövid, konkrét mondat. A közös idő lehet egy séta, a főzés vagy egy társasjáték. A hobbihoz legtöbbször csak idő és türelem kell. A mozgás nem a teljesítményről kell, hogy szóljon, hanem arról, hogy együtt vagyunk. A játék és az öröm nem jutalom, hanem mindennapi támasz. Figyeljünk arra, hogy a családunkban élő gyermekek, unokák megkapják ezeket az élményeket – függetlenül attól, érte‑e őket ártalom vagy sem.

Sohasem késő – és ez a felnőttekre is igaz!

A pozitív élményeknek nincs lejárati idejük. Felnőttként is érdemes építenünk azokra az erőforrásokra, amelyekből esetleg gyermekkorunkban hiányunk volt: lehet új barátságokat kötni, hobbit találni, rendszeresen mozogni, közösséget keresni, és játékosságot vinni a mindennapokba. Egy személy védőhálója sok apró szálból áll, sohasem késő azt újra és újra szőni.

5 egyszerű gyakorlat, ami már ma segíthet!

1. Mondj ki három konkrét dicséretet valakinek, aki fontos neked. Ez lehetsz Te magad is!
2. Szervezz egy rövid közös programot valakivel, akivel szívesen töltesz időt: lehet ez egy séta, közös főzés vagy egy kávézás.
3. Adj 20-30 perc teret egy általad kedvelt elfoglaltságnak – lehet ez a sajátod, vagy egy olyan program, amit pároddal, gyermekeddel, barátaiddal közösen szerettek.
4. Mozogj együtt másokkal: labdázz, biciklizz vagy végez bármilyen fizikai aktivitást, lehetőség szerint a szabad levegőn!
5. Adj helyet életedben a játéknak. Gondolj vissza arra, hogy gyermekkorodban mi volt a kedvenc szabadidős kikapcsolódásod. Éld át újra, lehetőleg a családoddal vagy barátaiddal!