Egy nyári tábor életre szóló erőt adhat.

Támogassuk együtt

az SOS gyermekek lelki gyógyulását!

 

Kevesen tudják, hogy az állami gondoskodásban élő gyerekek számára a vér szerinti szüleikkel való kapcsolattartás nemcsak öröm, hanem sok ellentmondásos érzés forrása is lehet.

 A gyermekek legtöbbször idealizálják vér szerinti szüleiket, akik nem mondanak le róluk, de gyakran nem képesek megfelelő otthoni körülményeket biztosítani számukra, vagy sok esetben nincs kellő eszköztáruk, hogy gondoskodjanak nevelésükről.

 

Mi is folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy az SOS gyerekek számára, főleg kiskamasz kortól kezdve érzelmileg igen megterhelő a hosszú ideig fennálló és bizonytalan kapcsolattartás. 

A vér szerinti szülők sokszor nem is tudják, mi a megfelelő és hasznos módja a gyermekeikkel való kapcsolat fenntartásának. Így sokszor ígérgetések, sok édesség vagy ajándékok formájában próbálják szeretetüket kifejezni, ami a gyerekekben további zavart, bizonytalanságot okoz. 

Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy a nevelőszülőknél élő 8–15 éves kiskamaszoknak olyan nyári foglalkozásokat tartsunk, amelyek lelkileg erősebbé, ellenállóbbá teszik őket.

Az önismeret fejlesztésére irányuló különleges mese- és művészetterápiás módszerek rendkívül sikeresek, és a gyerekek is nagyon szeretik, élvezik őket. A gyermekeket értő, szerető szakértők, a hasonló sorsú társaikkal együtt töltő idő, a közös élmények sokszor többet gyógyíthatnak, mint bármilyen egyéb pszichológusi, nevelési támogatás. 

Kérjük, Te is támogasd az SOS Gyermekfalvakban élő gyermekek önismereti, terápiás táborozását, hogy idén nyáron is minél több kiskamasz részesüljön életre szóló erőt és bátorságot adó élményekben!

Segítség a tábori étkezéshez: 4.500 Ft 

Hozzájárulás egy gyermek művészetterápiás foglalkozásához: 7.500 Ft 

Ha banki átutalással szeretnél adományozni 

 

11600006-00000000-27035696 ERSTE Bank

SWIFT: GIBAHUHB | IBAN: HU31

A megjegyzés rovatba írd be: „NYARITABOR”

Helga és a lélekgyógyító tábor

Helga három és fél évesen, súlyos elhanyagolás miatt került állami gondoskodásba. A fejlődésben messze lemaradt kislányt Imola, az SOS Gyermekfalvak nevelőszülője vette magához. 

A családba fogadás sok nehézséggel járt: Helga egyáltalán nem ismerte azokat a szabályokat, amelyek más gyermekeknek ebben a korban már természetesek. Imola végtelen türelemmel, szeretettel, ugyanakkor határozott következetességgel kezelte a kislány viselkedését. Hosszú idő telt el, míg Helga végre beilleszkedett nevelőcsaládjába, de kisiskolás korára minden korábbi lemaradását bepótolta. 

 

A kislány nagyon erősen kötődött édesanyjához, mindig várta, hogy kéthetente találkozhasson vele. Hatalmas sokk volt a számára, amikor megtudta, hogy édesanyja gyermeket vár, de új férjével úgy döntöttek, Helgát továbbra sem veszik magukhoz. Ez rettentően felkavarta a kislányt, és rengeteg fájó kérdést vetett fel benne: Mit tett, hogy édesanyja nem akar vele élni? Ő ennyire rossz lett volna? Nem ér annyit, mint a kistestvére, aki anyukája mellett lehet? 

Az elutasítottság érzése mély krízist okozott: Helga magatartásproblémái újra felerősödtek, ráadásul egy egész testét érintő allergiás bőrbetegsége is kialakult, ami komoly fájdalommal járt, és ami miatt gúny tárgyává vált az osztályában. Imola mindent megtett a kislány testi-lelki gyógyulásáért: az SOS nevelőszülői tanácsadóinak segítségével bőrgyógyász szakorvost keresett, és az alapítvány pszichológusai hetente többször is foglalkoztak Helgával. 

Az igazi áttörést az idén tízéves kislány állapotában az a tavalyi önismereti, művészetterápiás tábor hozta el, amit az SOS Gyermekfalvak a Helgáéhoz hasonló problémákkal küzdő kiskamaszoknak szervezett.

 

Az ötnapos önbizalomterápia után Helga sokkal nyugodtabb, derűsebb lett, és újra keresi a kapcsolatot másokkal. Idén is nagyon készül a táborozásra. Tavalyi élményeit így foglalta össze: „Az iskolában mindig leszidnak, ha lassú vagyok, ha összemaszatolom magam. Itt meg ez volt a feladat! Nem is kellett beszélnem ahhoz, hogy megértsék, mi a bajom. Azt hittem, csak nekem olyan nehéz, de rájöttem, mások is vannak így. Most már azt is tudom: nem vagyok rossz, ügyetlen, csak sok mindent máshogy látok, csinálok.”