A gyermekvédelmi szakellátás legfontosabb alappillérei a nevelőszülők. Ők azok a szakemberek, akik hivatásuknak választották, hogy otthonukba fogadnak egy, vagy több állami gondoskodásba vett gyermeket, és minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy szeretetben, biztonságban és igazi családban nevelkedhessenek tovább. Cikkükben annak járunk utána, milyen kihívásokkal küzdenek ma a nevelőszülők és mivel segíti az SOS Gyermekfalvak a munkájukat?
Merre tart a hazai gyermekvédelem?
Nevelőszülőnek lenni hatalmas felelősség és elköteleződés. Többek között ez az oka annak, hogy a gyermekvédelmi rendszer egyik legjelentősebb problémája a nevelőszülők általános és folyamatos létszámhiánya. Pedig a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek egybehangzó véleménye, hogy ha már megtörtént a családból történő kiemelés, és gondozási helyet kell találni a gyermeknek, akkor életkortól függetlenül a nevelőcsalád a legjobb megoldás. A gyermekvédelmi törvény ugyan előírja, hogy a 12 évnél fiatalabb gyermekek kizárólag nevelőszülőkhöz kerülhetnek, de ezt jelen állapotában nem tudja biztosítani a rendszer. Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője szerint: „a 12 éven aluli gyermekek elhelyezését érintő törvény voluntarista elváráson alapult. A jogszabály anélkül született meg, hogy érdemei megvalósíthatósága és a megvalósíthatóság újraértékelése, felülvizsgálata megtörtént volna.”
A nevelőszülői kapacitás hazánkban gyakorlatilag évekkel ezelőtt betelt. A KSH adatai alapján 2005-2020 között az új törvényi elvárás miatt jelentősen, több ezer fővel nőtt meg a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek száma, míg a nevelőszülők száma érdemben nem emelkedett sokat, 5300 és 5800 között mozgott. Ezt mutatja az alábbi grafikon is:
Az elmúlt öt évben pedig azt láthatjuk, hogy a nevelőszülők száma lassan, de folyamatosan csökken. 2020-ban még 5 706 nevelőszülő dolgozott a szakellátásban, 2025-ben ez a szám csak 5 390 (https://www.ksh.hu/stadat_files/szo/hu/szo0019.html). Ezzel párhuzamosan a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek aránya a nevelőotthonokban élő társaikhoz képest szintén csökken. Míg 2020-ban a az állami gondoskodásba vett gyermekek 29,9%-a élt nevelőotthonokban, ez 2025-re 33,6%-ra emelkedett.
Négy évtizede a gyermekekért
„Nekem a nevelőanyukám a példaképem. Ő és a családja is rengeteg mindent feláldoz azért, hogy nekem és a testvéreimnek is jó legyen. Nekem anyus az anyukám és az ő családja az én családom.” Ezek a 16 éves Anna gondolatai a nevelőanyukájáról, aki hosszú évek óta neveli őt és további három vérszerinti testvérét. Az SOS Gyermekfalvak négy évtizede tart fenn hazánkban nevelőszülői hálozatot. Az elmúlt negyven évben több ezer gyermeknek tudtunk szerető családot biztosítani, akik sok esetben Annához hasonlóan csak nevelőszüleiken keresztül tapasztalhatják meg mit is jelent a család és a szülői szeretet. Az elmúlt negyven évben alapítványunk is számtalan átrendeződésen ment keresztül, mert hisszük, hogy a folyamatos változás, megújulás és önmagunk fejlesztése a kulcsa a működő gyermekvédelmnek.
Napjainkban elvárás a nevelőszülőkkel szemben, hogy feleljenek a náluk nevelkedő gyermekek testi-, lelki egészségéért, fejlesztéséért. Otthonukban komfortos környezetet teremtsenek a gyermekek számára és segítsék őket a végleges sorsrendezésükben, vagyis lehetőség szerint örökbeadásukban vagy hazagondozásukban. Ahhoz, hogy mindez tényleg meg is valósulhasson és a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek a lehető legjobb ellátást kaphassák, a nevelőszülőknek is sokszor segítségre van szüksége.
A nevelőszülő érzelmi jóléte elengedhetetlen a gyermek érzelmi jólétéhez
Kihívások és megoldások a mindennapokban
A nevelőszülői munka érzelmileg nagyon megterhelő. Hisz napi 24 órában gondoskodni egy idegen család gyermekéről komoly kihívás. Az alapítványunknál dolgozó nevelőszülők munkáját sok munkatársunk segíti a mindennapokban. A nevelőszülői tanácsadók minden nevelőszülővel kapcsolatot tartanak, rendszeresen látogatják a családokat, átbeszélik velük együtt a szakmai kihívásokat. Figyelemmel kísérik, hogy minden rendben menjen a család életében, támogatják a gyermekek fejlődését, későbbiekben az önálló életre való felkészítésüket. A nevelőszülőket más munkakörben dolgozókhoz képest fokozottabban fenyegeti a kiégés veszélye, hiszen a munkájukat lehetetlen szétválasztani a magánéletüktől, ők az év minden napján „szolgálatban” vannak. Éppen ezért alapítványunk pszichológus munkatársai is mindig rendelkezésre állnak, ha egy nevelőszülőnek kérdése vagy elakadása van. A nevelőszülők érzelmi jóléte ugyanis elengedhetetlen a náluk élő gyermekek érzelmi jólétéhez.
A tanácsadók és pszichológusok jelenléte mellett nemrégiben elindult az alapítványunkon belül egy mentorprogram is. A már több éve nálunk dolgozó, rutinos nevelőszülők mentorként kísérik az új nevelőszülőket a belépésüket követő első évükben. Sok olyan érzelmileg megterhelő élethelyzet állhat fenn egy nevelőszülő munkája során, amikor a gyakorlottabb társaik tanácsai vagy érzelmi támogatása sokat jelenthet. A nevelőszülők beszámolója szerint munkájuk során a nevelt gyermektől való elválás az egyik legnehezebb próbatétel, például, amikor örökbeadásra vagy hazagondozásra kerül sor. Ez tipikusan „egyik szemük sír, másik nevet” élethelyzet, hiszen örülnek, hogy az általuk nevelt gyermek sorsa megnyugtatóan rendeződik, de az elszakadás nagyon fájdalmas lehet.