A nevelőszülők munkájának része, hogy segítik a gyermek kapcsolattartását a vér szerinti családdal, láthatásra viszik, esetleg az otthonukban fogadják a szülőket, és adott esetben segítik a gyerek visszailleszkedését a családba. Ma nevelőszülők és más munkatársak mesélnek a vér szerinti szülőkről és a hozzájuk való viszonyukról.
„Ha van lehetőség, hétvégére hazamennek a gyerekek. A szülőkkel próbáljuk megoldani a helyzetet. Nagyon rosszban még nem voltam senkivel, mert próbálom leültetni és megbeszélni velük. Ha megjönnek, beszélek velük pár szót. A vér szerinti szülők általában egy darabig próbálják visszakapni a gyereket, aztán rájönnek, milyen jó helyen van itt.” (nevelőanya)
„Az alapellátásban korábban kéne odafigyelni, és ha be kell hozni a gyereket, azt kell tisztázni a szülőkkel, és minden résztvevővel, hogy kinek mi a feladata az alapellátásban, a köztes területen, hogy a gyereknek egy-két év alatt legyen esélye visszakerülni. Bennfelejtjük a gyereket a szakellátásban. A szülő eleinte vissza akarja kapni. Az első egy-két év azzal telik, hogy hitegetik egymást meg a gyereket: majd hazajössz, kisfiam. Ezzel elmegy az idő. Mi hiába próbáljuk a családot a látogatáson felkészíteni, hogy mi a feladatuk.” (nevelőszülői hálózat vezetője)
„Ha jön a szülő kapcsolattartásra, akkor elmagyarázom, hogy ez az édesanyád, én Mari anyu vagyok. Anyu még nem képes hazavinni, addig vagy nálunk. Egy kicsi gyerek, ha pár hónapig nem látja a vér szerinti szülőt, elfelejti.” (nevelőszülő)
„Két éve egy testvérpárt sikerült hazagondozni, a vér szerinti anya nagyon sokat dolgozott, mindent megtett, bizonyított, a gyerekek is akarták. Sikerült. Mindenki boldog volt, és két év után az egyik gyerek a családgondozójával jött be, hogy nem bírja tovább és szeretne visszajönni. A korábbi problémák visszatértek, nem bírta a szülő a nyomást, a gyerekekkel járó végeláthatatlan tennivalókat, az iskoláztatás problémáit, az anyagi gondokat – és ismét az alkoholhoz fordult. Korábban ez a gyerek magába forduló, rossz fogalmazó és mentálisan elmaradott volt. Mikor visszajött, már el tudta mondani a problémáját, ki tudott állni a véleményéért, nem hagyta magát, ez a két év hatása. Pedig nehéz az anya szemébe mondani, hogy nem akarok tovább itt élni.” (nevelőszülői tanácsadó)
„Ha jön a szülő, a gyerekek azt nézik, hogy mit hozott, aztán nem foglalkoznak velük tovább. Egy idő után a vér szerinti szülő is gondozottá válik, azt szeretik, ha velük foglalkozom, nagyon szeretnek ide járni, ápolom a lelküket. A gyerekeket persze fel is kavarja pár napra a szülők látogatása, és ha van olyan köztük, akit nem látogatnak, annak fáj, hogy a másikat igen. Elfogadom a szülőket. Mi nem voltunk ilyen helyzetben, nem tudjuk, mit csinálnák. Nem szabad őket elítélni.” (nevelőanya)
„Próbálom meggyőzni a szülőket, mit és hogyan tegyenek, hogy visszakapják a gyereküket. Sokat beszélgetünk. Persze a szülőnek is partnernek kell ehhez lennie, és rendeznie az életében azokat a körülményeket, amelyeket a családgondozó előír. Munkát keresni, gondoskodni a fűtésről, a gyerekek élelmezéséről, vagy éppen megválni a bántalmazó élettárstól.” (nevelőanya)
„Anyukám volt itt húsvét előtti héten. Úgy volt, hogy húsvétkor is jön, de nem jött, valami közbejött biztos. Anyutól (a nevelőanyától) is nap mint nap megkérdezem, hogy mikor jön. És ő is mondja, hogy nem tudom, biztos közbejött valami. Van itt egy ugráló a kertben, és mindig arra nézve ugrálok, amerről szokott érkezni. Azt mondják nekem, ne éljem bele magam, hogy jön, mert aztán közbejön valami.” (gyerek)
„A gyámhivatal dönt, hogy hazakerülhet-e a gyerek, akkor szokta engedélyezni, ha ebben megegyezik a gondozási hely (az SOS), a gyermekjóléti szolgálat és Tegyesz javaslata. Egyrészt a szülőnek javítania kell az életmódján, körülményein, másrészt rendszeresen tartania a kapcsolatot a gyerekkel. Ritkán fordul elő, hogy a kettő együtt sikerüljön. Az életmód nehezen megfogható, a szülő nem biztos, hogy érti, miről van szó. Ha alkoholista, nem feltétlenül rendelkezik betegségtudattal, nem ismeri el, hogy mulasztott.
A gyerekek ellátását, fejlesztését mi megoldjuk, de a kapcsolattartásban a szülő magára van utalva. Ha nem jön el rendszeresen látogatni, nem fog megoldódni a gyermek sorsa. Ha a havi két kijelölt látogatás helyett csak egyszer jön, már gyengül a kapcsolat, feleződik az esély a visszagondozásra. Ebben segítünk, van, hogy mi visszük kapcsolattartásra a gyerekeket a szülőhöz. Ha sikerül olyan kapcsolatot kiépítenünk, hogy eloszlatjuk azokat a téveszméket, hogy mi vettük el a gyereket a családból, és sikerül egy közös nyelvet kialakítani, ahol a gyerek a fontos, akkor sikeres lehet a hazagondozás. Ez kevés esetben sikerül. Tavaly a száz gyerekből 2-3 hazagondozás volt. A gyerek többsége beragadt a gyermekvédelmi gondoskodásba.” (nevelőszülői tanácsadó)
Az SOS Gyermekfalvak nevelőszülőket keres: http://www.sos.hu/neveloszulo
A jelentkezéseket erre az emailcímre várjuk: neveloszulo@sos.hu