Pár hete egy csupamosoly, meleg, barna szemű, csodaszép lányka kiesett a „fészekből”. Sajnos vannak olyan események, amikor egy gyereknek el kell hagyni a szeretett embereket, a barátokat, testvéreket. Egy új helyen, szinte teljesen ismeretlen környezetben nagyon nehéz egy 10 éves kislánynak. Megmutatjuk, hogy segített helvéciai Madárházunk Editnek, hogy otthonra találhasson az SOS-ben.
A felnőttek szeretnének neki segíteni, de a szándék néha kevés, a múltat meg kell gyászolni. Ilyen esetekben mindig kell valami kapaszkodó. Editnek az állatok iránt érzett feltétel nélküli elfogadás volt. A Madárházat terápiás céllal hoztuk létre a gyerekeknek, a madarak most is beigazolták, mekkora segítséget nyújthatnak egy 10 éves kislánynak. Edit sok időt töltött a madárházban, sokat beszélgetett a nevelőkkel, Simon kutya és a mindenki Morzsija is mindig tudta, mikor kell odabújni.
Egy forró nyári délutánon Edit nagyon izgatottan futott be a Madárházba, hogy talált egy kismadarat. Egy kicsi, fekete rigófióka volt, aki kiesett a fészekből, és egyedül maradt. „Neveljük föl!” – kérte Edit. Egy hétig minden nap 20 gyerekkel közösen gondoztuk a kismadarat. Kicsik és nagyok is tátott szájjal nézték ahogy Rodrigó sorra nyeli le az óriásira nyitott csőrével a lisztkukacokat, a bátrabbak segítettek is.
Rodrigó azóta is nálunk van, Editre bármikor rá lehet bízni az ellátását. „Azt hiszem nekik találkozniuk kellett. Rodrigó ösztönös félelmét lépte túl és fogadta el az ételt tőlünk. Eszti pedig megértette, hogy van az úgy, hogy nem a helyünkön vagyunk, van hogy kiesünk a fészekből, ahova pottyanunk, de ott is szerethetnek, és ott is egyszer otthon érezhetjük magunkat” – meséli Nyistyák Zsuzsa, a Madárház vezetője.
A 10 éves kislány nagyon büszke magára, hogy egy árva kismadárnak ő a „nevelőanyukája”. Mi pedig rettentően büszkék vagyunk Editre.