Minden, amit tudni akartál a gyermekvédelmi rendszerről – a szakellátás
A szakellátás a gyermekvédelmi rendszer második lépcsőfoka. A szakellátásban dolgozók beavatkozására csak akkor kerül sor, ha valamilyen oknál fogva a család és a benne élő gyermek vagy gyermekek sorsa nem rendezhető megnyugtatóan a korábban bemutatott alapellátás keretei között. A szakellátásban részt vevő szereplők közül a legfontosabbak a Gyámhivatal, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és végül a kijelölt Gondozási hely. Ezek együttesen felelnek a szakellátásba került gyermekekért.
Hogyan történik a kiemelés?
Sajnos, ha az idő előrehaladtával nem sikerül javítani a család életkörülményein és a gyermek vagy gyermekek továbbra is veszélyben vannak, akkor sor kerül a családból történő kiemelésre. Ebben az esetben a helyi jegyző, az önkormányzat vagy a Gyámhivatal járhat el, ők rendelkeznek a kiemeléshez szükséges jogkörhöz, de az esetek túlnyomó többségében a Gyámhivatal végzi el ezt a feladatot. Egy gyerek családból való kiemelése komoly emberjogi kérdés, hisz minden gyerek elsődleges érdeke, hogy saját családjában nevelkedjen.
„A közvélekedéssel ellentétben a kiemelés legtöbb esetben nem azonnal történik, hanem hosszú folyamat előzi meg, az érintett hivatalok alaposan körbejárják a lehetőségeket és közösen keresik a helyzethez képest legmegfelelőbb megoldást. Ezt a folyamatot nevelésbe vételnek hívjuk” – magyarázza Annamária a kiemelés folyamatát. Ha azonban súlyos bántalmazás vagy bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor előfordulhat az is, hogy egy percet sem szabad várni és azonnal ki kell emelni a gyermeket a családból. Ilyenkor a gyámhivatal ideiglenes hatályú elhelyezést rendel el, és gyakran a rendőrség segítségét kéri a kiemelés során.
„Sajnos előfordul olyan eset is, hogy hajnalban, egy rendőrségi razzia során hozzák el a gyermeket vagy gyermekeket a családtól, és azonnal kell nekik valahol helyet biztosítani. Szerencsére ez nem túl gyakori, de ha megtörténik az komoly kihívás elé állít mindenkit” – teszi hozzá Annamária. Akár villámcsapásként éri a családot a kiemelés, akár egy hosszú folyamat előzi meg, a kiemelés minden esetben súlyos trauma a gyermek és a család számára is.
Megfelelő új otthont találni a gyermeknek – az egyik legnehezebb feladat
A kiemelést követően a Gyámhivatal feladata a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat bevonásával, hogy Gondozási helyet találjon a gyermeknek. A Gyámhivatal több lehetőséget is megvizsgál, az első megoldás mindenekelőtt a családba fogadás lehet. „A családba fogadás azt jelenti, hogy sikerül olyan családot vagy felnőtt gondviselőt találni a gyermek környezetében, aki tudja vállalni, hogy biztonságos otthont nyújt a gyermeknek és egyúttal törvényes gondviselőjeként eljár az őt érintő ügyekben. Gyakran a nagyszülők, idősebb testvérek, a család közeli rokonsága vagy szomszédsága tudja vállalni ezt a feladatot” – mesél Annamária az elhelyezés lehetőségeiről. Ebben az esetben ugyan a családból kiemelik a gyermeket, de mégis ismerős környezetben maradhat, rokonoknál, ismerősöknél folytathatja az életét. A kiemelés traumája így is elkerülhetetlen, de mégis ezt tekinthetjük az egyik legszerencsésebb megoldásnak.
Ha nem sikerül a gyermek környezetében olyan családot vagy nagykorú személyt találni, aki vállalná a gyermek befogadását és azt, hogy törvényes képviselője legyen, akkor a Gyámhivatal kijelöl a gyermek számára egy gyámot. Innentől kezdve a gyám látja el a törvényes képviseletet. Részt vesz például a gondozási hely kiválasztásában, de közreműködik az esetleges örökbeadási vagy hazagondozási folyamatokban is.
Az elhelyezéssel kapcsolatban a gyám a Gyermekvédelmi Szakszolgálat munkatársaival egyeztet az elérhető gondozási helyekről. A gyermek igényeit figyelembe véve kerülhet a gyermek állami, egyházi vagy alapítványi fenntartású nevelőszülői hálózathoz, különleges vagy speciális gyermekotthonba, illetve lakásotthonba, amely szintén lehetnek normál, különleges, speciális vagy befogadó besorolású. Bár felsorolva szélesnek tűnhet a kínálati oldal, a valóságban azonban nem egyszerű feladat szabad befogadó helyet találni.
Nevelőszülői hálózatok, gyermekotthonok, lakásotthonok
„Fontos jogszabályi kritérium, hogy 12 évnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőhöz kell elhelyezni, ám ma azt tapasztaljuk, hogy nincs elég nevelőszülő a rendszerben, hogy ez maradéktalanul megvalósuljon. A rendszerben dolgozó nevelőszülők sokszor túlterheltek, magas a kiégés és a pályaelhagyás kockázata is. Ahogy az is sok esetben nagy problémát jelent, hogy a vérszerinti család lakóhelye és a gondozási hely között a távolság ne legyen több 50 kilométernél. A nagy távolság, a magas úti költségek, a sok átszállás, mind-mind a vérszerinti családdal történő kapcsolattartást nehezíti meg” – avat be minket Annamária a gondozási hely kiválasztása közben felmerülő problémákba.
Emellett a szakszolgálat munkatársai arra is igyekeznek nagy gondot fordítani, hogy a rendszerbe bekerülő testvérek lehetőleg egyazon gondozási helyre kerüljenek, vagy a lehető legközelebb maradjanak egymáshoz, hiszen egy ilyen súlyosan traumatizáló élethelyzetben sokszor a vérszerinti testvérek jelentik egymásnak a támaszt és az egyetlen biztos pontot.
A gondozási hely kiválasztásában fontos szerepet játszik továbbá a gyermek egyedi igénye is. Vannak különleges és speciális gondozási helyek, melyek névre ugyan hasonlítanak, de más a szerepük. Különleges gyermekotthonok olyan intézmények, amelyek a tartósan beteg vagy fogyatékossággal élő gyermekek és fiatal felnőttek számára biztosítanak ellátást, illetve ide tartoznak a csecsemőotthonok is, ahol a 3 éven aluli gyermekek elhelyezése történik. Ezzel szemben a speciális lakásotthonok a 10. életévüket betöltött, súlyos pszichés, vagy disszociális tüneteket mutató, pszichoaktív szert használó, vagy kettős szükségletű gyermekek elhelyezését szolgálják. Sajnos itt is jellemző, hogy a legtöbb intézményben teltház van, nagyon nehéz férőhelyet találni különleges vagy speciális szükségletű gyermekek számára. Ilyen esetekben, ha sikerül is megfelelő befogadó helyet találni, a vérszerinti család lakóhelyének vagy a vérszerinti testvérek közelségének igénye gyakran csorbul.
A gyermekotthonok mellett meg kell említenünk még a lakásotthonokat is. Ezek a gyermekotthonoknál családiasabb legkörű, maximum 12 gyermek befogadására alkalmas intézmények, ahol a cél bensőségesebb, otthonosabb feltételeket kialakítani, szemben a nagyobb befogadó kapacitású gyermekotthonokkal. A lakásotthonok között is léteznek különleges és speciális besorolású lakásotthonok, amelyek a fent említett kritériumok szerint működnek. A lakásotthonok fontos alapkövei az utógondozói rendszernek, vagyis sok esetben olyan 18. életévüket betöltött, állami gondoskodásba vett fiatalnak is otthont nyújtanak, akik tanulmányokat folytatnak vagy készülnek az önálló életkezdésre.
Mit tehetünk mi?
„Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának nevelőszülői hálózata leggyakrabban itt, a folyamat végén kapcsolódik be a munkába. Gondozási helyet biztosítunk állami gondoskodásba vett gyermekeknek nevelőszülőknél; szorosan együttműködve a Gyámhivatallal és a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal. A mi feladatunk az, hogy szerető és biztonságos otthont nyújtsunk a hozzánk kerülő gyermekeknek, óvjuk és szeressük őket, és segítsük őket az útjukon, vezessen az bármerre: akár nálunk nőnek majd fel, akár örökbefogadás vagy hazagondozás során kikerülnek a szakellátásból” – tette még hozzá Annamária.
Ha Ön is támogatná a nálunk nevelkedő gyermekeket és fiatalokat, hogy biztonságban nőhessenek fel, és biztos alapokkal léphessenek ki tőlünk a felnőttek világába, akkor azt az alábbi linkre kattintva megteheti.