Minden, amit tudni akartál a gyermekvédelmi rendszerről – az alapellátás
Az állami gondoskodásban élő gyermekekről, fiatalokról, és általában a gyermekvédelmi rendszerről szinte mindenkinek van véleménye vagy személyes tapasztalata. A családból kiemelt és gyermekvédelmi szakellátásban (korábbi megnevezés szerint állami gondoskodásban) élő gyermekek sorsa érthető módon mindenkit foglalkoztat, és mi, az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának munkatársai is arra törekszünk, hogy ezek a gyermekek és történetük láthatóvá váljanak a társadalom számára. A sok párbeszéd és számtalan megjelent cikk ellenére még mindig akad több félreértés és tévedés a köztudatban, ami nem véletlen, hiszen a gyermekvédelmi rendszer meglehetősen bonyolult struktúra, még a benne dolgozóknak sem mindig egyszerű eligazodni az útvesztőiben.
Következő két cikkünkben igyekszünk jobban beavatni olvasóinkat a rendszer működésébe és bemutatni az egyes szereplőket. Az első cikkben az alapellátásról mesélünk, illetve arról, hogy mi előzi meg általában a családból történő kiemelést.
Mi az az alapellátás?
A gyermekvédelmi rendszer két jól elkülöníthető részre osztható fel: az alapellátásra és a szakellátásra. Az alapellátásba ma minden gyermek kivétel nélkül bekerül. A védőnők, a bölcsődei, óvodai, iskolai dolgozók, pedagógusok, iskolapszichológusok, egészségügyi dolgozók, mind-mind részesei az alapellátásnak, mintegy védőhálót jelentve minden család és minden gyermek számára. Ide tartoznak továbbá a tanodák, a biztos kezdet gyerekházak, vagy a családok és gyermekek átmeneti otthonai is. Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa is sok éve tart fenn ilyen átmeneti otthont, Kuckó néven, illetve a közelmúltban indítottuk el mobil családmegerősítő programunkat is. Ezek mind preventív, megelőző szolgáltatások, melyek célja a családok támogatása abban, hogy gyerekeiket biztonságban nevelhessék. Vagyis óriási a felelőssége az alapellátásnak abban, hogy a vészhelyzetbe került gyerekek és családok időben kapjanak megfelelő, érdemi segítséget, annak ellenére is, hogy ma ez a terület is jellemzően forrás- és szakemberhiánnyal küzd.
„Az alapellátában dolgozók feladata többek között az is, hogy a velük kapcsolatba kerülő gyermekek esetében jelezzék a megfelelő hatóságoknak, ha veszélyhelyzetet észlelnek. Fontos azonban azt is tudni, hogy ma Magyarországon minden állampolgárnak kötelessége jeleznie a hivatalok felé, ha úgy érzi, hogy a környezetében egy vagy több gyermek veszélyhelyzetben van és segítségre szorul” – kezd bele a mesélésbe Mihály-Mondok Annamária, az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának munkatársa, aki amellett, hogy nevelőszülői tanácsadó, a nevelőszülői hálózatunk szakmai vezető helyettese is.
Mit értünk veszélyhelyzet alatt?
Hogy mit értünk veszélyhelyzeten, az nagyon változó lehet. Nincs két egyforma család és két egyforma esett sem. „Veszélyhelyzet lehet lakhatási probléma, egészségre káros otthoni környezet, akár felhalmozódott szemét vagy elszaporodott rágcsálók miatt. Okozhatja a veszélyhelyzetet közeli hozzátartozó agresszív viselkedése vagy függősége is. Egy hirtelen felmerülő krízishelyzet is lehet a probléma forrása, amelyet a család nem tud önerőből megoldani. Nem is olyan nehéz belecsúszni ebbe a körbe, ha például a családfenntartó elveszíti a munkáját, már kialakulhat ez a veszélyhelyzet” – sorolja Annamária a lehetséges okokat.
Ilyen esetben az alapellátás egy tagjától, vagy egy aggódó rokontól, szomszédtól jelzés érkezik, hogy „valami nincs rendben otthon”. Az is előfordul, hogy maga a család kér segítséget, ahogy az sem nem példa nélküli, ha az érintett gyermek keres meg valakit, vagy az alap- vagy a szakellátás munkatársai közül, hogy segítséget kérjen életkörülményei rendezésében.
Ha van rá mód, és a gyermek vagy a gyermek családjának helyzete nem igényli az azonnali drasztikus közbeavatkozást, akkor a szakemberek megpróbálnak még az alapellátás keretei között megfelelő segítséget nyújtani. Ilyenkor leggyakrabban a Családi- és Gyermekjóléti Központ kerül az események középpontjába. Ide érkeznek meg az első jelzések, és itt vizsgálják meg, hogyan lehetne a családnak segíteni anélkül, hogy a gyermeket vagy gyermekeket kiemeljék a családjukból.
Mit tehet a családért a Családi- és Gyermekjóléti Központ?
„Legtöbbször a krízishelyzetbe került család kap egy esetmenedzsert maga mellé, aki segíti a családot a felmerülő nehézségek leküzdésében, legyen szó új munkahely kereséséről, a beteg gyermeknek felírt gyógyszer kiváltásáról, vagy akár az otthonukban elszaporodó kártevők kiirtásáról. Emellett a Családi- és Gyermekjóléti Központ munkatársai rendszeres családlátogatással, célzott adományokkal, családterápiával, korrepetációs lehetőségekkel, ingyenes jogi tanácsadással segíthetik a család életét” – tudjuk meg Annamáriától.
Ha a családot érintő probléma többrétű, és a tartós megoldás kialakítása több időt és energiát vesz igénybe, mind a család, mind az esetmenedzser oldaláról, akkor előfordulhat, hogy a gyermeket védelembe veszik. Fontos megemlíteni, hogy a védelembe vétel nem egyenlő a családból történő kiemeléssel! Épp ellenkezőleg, a cél az, hogy a kiemelés elkerülhető legyen. Ma Magyarországon több, mint 31.000 érintett kiskorú van, ez azt jelenti, hogy minden 1000 gyermekből 19 él jelenleg is védelembe vétel alatt. A veszélyhelyzet elmúltával, amikor a család már megnyugtatóan tudta rendezni a helyzetét, a védelembe vételt vissza is lehet vonni.
A védelembe vételt leszámítva a Családi- és Gyermekjóléti Központtal a család együttműködése leggyakrabban önkéntes alapon történik. Ám, ha a család nem akar vagy nem tud együttműködni a Központtal, vagy olyan súlyos problémával néznek szembe, amelyek az alapellátás eszközeivel nem megoldhatók és a veszélyhelyzet továbbra is fennáll, akkor a szakellátás munkatársai is bekapcsolódnak az ügybe.