Óriásit csökkent az örökbefogadások száma, miközben több a várakozó szülő, mint a gyerek. Az örökbefogadásra váró gyerekek egy részére nincs kereslet. November 9. az örökbefogadás világnapja.
2016 óta először esett 1000 alá az örökbefogadások száma (901), miközben dupla ennyi az örökbefogadható gyerek (1778). Beszédes adat, hogy a gyerekek számánál jóval többen (3113 fő) várnak gyerekre. A nagy különbség oka, hogy az örökbefogadók többsége 3-4 évesnél fiatalabb, egészséges gyereket szeretne, viszont az örökbe adható gyerekek között több az idősebb, roma származású, kisebb-nagyobb betegséggel élő.
Az SOS Gyermekfalvak több mint 1000 embert kérdezett meg örökbefogadással kapcsolatos elképzeléseikről. Tízből nyolc válaszadó – amennyiben nem lehetne természetes úton gyermeke – örökbe fogadna, kisebb arányban, tízből hat választaná az asszisztált reprodukciós eljárásokat, pl. a lombikprogramot. A megkérdezettek 5 %-a jelezte, hogy csak úgy fogadna örökbe, ha ismerné a gyermek vér szerinti szülőjét.
Míg a korábbi gyakorlat szerint a szülők többnyire titkolták, hogy gyermeküket örökbe fogadták, jelenleg az ellentétes gyakorlat erősödik, összhangban a pszichológusok és szakemberek ajánlásával. Az örökbefogadást hipotetikusan vállalók többsége úgy véli, elmondaná a gyermeknek, hogy nem ő a vér szerinti szülője (89,9 %), közel 2 % elzárkózik ettől, sokan bizonytalanok (9 %). Megoszlanak köztük a vélemények arról, mikor kell a gyermekkel beszélni erről: harmaduk úgy gondolja, akkor, ha a gyermek már felfogja azt, többsége azonban már a kezdetektől nyilvánvalóvá tenné (62,8 %). „A korszerű gyermeknevelési tudás szerint egyértelmű, hogy a családi titok káros a gyerek fejlődésére, aláaknázza a bizalom kialakulását. Ezért fontos, hogy a gyerek örökbefogadása ne legyen titok, a szülők tudjanak a kérdésről nyíltan beszélni a gyerekkel az örökbefogadás pillanatától kezdve. Ebben sokat segítenek azok a fényképek, tárgyak, amit a gyermek korábbi családjából hoz magával”– véli az SOS szakmai vezetője, Szilvási Léna.
A vér szerinti családdal való találkozás neuralgikus pont lehet egy örökbefogadói család életében, de erre is nagy nyitottságot mutatnak a megkérdezettek. A válaszadók fele minden további feltétel nélkül engedné örökbefogadott gyermekének, hogy találkozzon vér szerinti testvéreivel, ha a gyermek szeretné, 36,4 %-a csak bizonyos kor fölött. Ennél kisebb arányban engednék a vér szerinti szülővel való találkozást: a szülők harmadának nem jelentene gondot, de minden második megkérdezett csak bizonyos kor fölött járulna hozzá.
„Ritkán beszélünk a nevelőszülők szerepéről az örökbe adás folyamatában, pedig a családok életében kulcsszerepük van. Az esetek túlnyomó részében tőlük kerülnek végleges családba a gyerekek. A nevelőszülő feladata, hogy felkészítse az új családba való beilleszkedésre, amihez óriási szakértelem kell. Úgy kell szeretetet adniuk a gyerekeknek, hogy abból a kicsik építkezhessenek, megtanulják az érzelmi kötődést, de közben pár hét alatt a nevelőszülő támogatása mellett képesek legyenek egy új családhoz kötődni” – mondja Szilvási Léna.
A megkérdezettek közel 60 %-a tartaná a gyerek korábbi nevelőszülőjével a kapcsolatot.
Szintén érdekes kérdés, hogy mi történik, ha az örökbefogadott gyermeknek valamilyen okból nem sikerül beilleszkednie a családba. A vonatkozó jogszabályok szerint a szülőknek 30 nap áll rendelkezésükre, hogy véglegesítsék döntésüket. Bár ritka, de olykor előfordul, hogy ez idő alatt meggondolják magukat és visszaadják a gyermeket. Tavaly 11 örökbefogadást bontottak fel törvényesen. „Ennél több esetet ismerünk, amikor az örökbefogadott gyermek – főleg kamaszkorban – vissszakerül a gyermekvédelembe úgy, hogy az örökbefogadást nem bontják fel.