Se karácsonyfa, se bejgli, se egy apró ajándék. Sőt, még fűtött otthon, meleg vacsora sem jut ma hazánkban több tízezer gyermeknek. Ők így élik meg a szentestét is: az ünnepet, amit a boldogabb sorsú gyermekek hetek, hónapok óta várnak.
Amikor az 5 éves Miklóstól nevelőszülői megkérdezték, mit szeretne karácsonyra, azt válaszolta, egyszerűen csak maradni szeretne. A második és a harmadik kívánsága is ez volt. Hosszas gondolkodás után bukott csak ki belőle: ha ez megvalósul, azért örülne egy új focilabdának is.
Amikor az akkor kétéves kisgyermek bekerült SOS-es nevelőszülőihez, alig volt 7 kiló. „Az első nap láttam, hogy Miklóska letérdel a konyhakőre és elkezdi felcsipegetni a lepotyogott morzsákat. De nem úgy, mint a kíváncsi kisgyerek, aki mindent a szájába akar venni, hanem mohón, mint aki kincset talált. És akkor megértettem, hogy ez a gyerek eddig azt tanulta meg, hogy a szemétből kell kikeresgélnie azt a néhány falatot, ami életben tartja” – így emlékszik vissza a kisfiú nevelőanyja Miklóssal töltött első napjára.
A négyéves Emma és édesanyja tavaly mindössze egy reklámszatyorral és egy kopott macival érkezett a kecskeméti Kuckóba, az SOS Gyermekfalvak átmeneti otthonába, az édesanya bántalmazó kapcsolatából menekülve. A súlyos asztmával küzdő kisgyerek alig kommunikált, de az hamar kiderült, hogy a karácsony sosem jelentett számára örömöt, és nem kapott ajándékot sem. Emma ovis kora óta minden ünnep előtt reménykedve várta, hátha az az év kivételes lesz, hátha abban az évben őt is meglátogatja a Jézuska.
Lassan gyógyuló gyermeklelkek
„A számunkra legtermészetesebb dolgok, minthogy meleg ebédet eszünk, feltekerjük a termosztátot, ha fázunk, karácsonykor fát állítunk és megajándékozzuk egymást, ezeknek a gyerekeknek sokszor egy álomvilágnak tűnik, amikor bekerülnek a nevelőszülői családba, vagy a Kuckóba – mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője. – Fokozatosan tanulják meg azt, ami nekünk automatizmus, és lépésről lépésre engedik bele magukat ebbe a valóságba.”
Az SOS Gyermekfalvak több száz gyereknek ad családot nevelőszülőknél. Szinte mindegyikük megélte az éhezés, elhanyagolás, bántalmazás valamilyen formáját. Ezek a súlyosan traumatikus élmények kiölik a gyerekekből a kívánságokat. Vannak, akik sokáig nem tudják elképzelni, hogy lehetnek vágyaik. „Amikor megkérdezzük tőlük, hogy mit szeretnének például karácsonyra, először sokszor csak az alapvető szükségleteiket kielégítő dolgokat sorolják, mint étel, meleg pulóver, meleg szoba. El kell telnie egy időnek, hogy el tudjanak kezdeni álmodozni és kiterjeszteni a vágyaikat egy játékbabára, plüssállatra vagy focilabdára. Fokozatosan engedik bele magukat a gyerekkorba, amit nálunk tanulnak meg” – magyarázza a szakember.
Rajtunk is múlik, hogy a legrászorultabb gyerekek átélhetik-e idén a karácsony csodáját!
Csatlakozz Te is az SOS Gyermekfalvak karácsonyi kampányához, segítsd az SOS-ben élő gyermekeket egy neked megfelelő összegű karácsonyi adománnyal!
Segítő kéz a családoknak
Ma Magyarországon azonban nemcsak akkor kerülhet állami gondoskodásba egy gyermek, ha szülei elhanyagolják vagy bántalmazzák. A munkahely vagy a lakhatás elvesztése, a szülő betegsége mind olyan élethelyzetek, amelyekben gyakran megtörténik a gyerekek családból való kiemelése. Pedig néha elég lenne egy kis segítség, egy biztonságos hely, egy odafigyelő és támogató szakmai csapat, és ez nem következne be. Ebben nyújt támaszt már 10 éve az SOS Gyermekfalvak által fenntartott Kuckó Gyermekek Átmeneti Otthona.
„Amikor egy gyermek vagy szülő megkeres minket, először feltérképezzük a család helyzetét, és megtervezzük, milyen támogatásra van pontosan szüksége, például, pályaorientáció, álláskeresés, háztartásvezetés, szexedukáció, élményalapú foglalkozások. Munkánkat 12 fős szakmai csapat és mentálhigiénés tanácsadó segíti. A szülők átlagosan fél-egy évet töltenek nálunk, és visszajelzéseik alapján az itt szerzett tapasztalataikra és tudásra tudnak építeni a későbbiekben” – teszi hozzá az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.
A családok kezét a Kuckóból való kiköltözés után sem engedi el az SOS: rendszeresen biztosítanak kapcsolattartást, ami fokozatosan ritkul, ahogy a család egyre magabiztosabban boldogul az önálló életben.